144. 50 felett is van politika (Orbánnak is)

Most, hogy az egész ország értesülhetett Orbán Viktor ötvenedik születésnapjáról, a nép továbbá kifejezhette őszinte és kevésbé őszinte jókívánságait*, tegyük fel a kérdést: mikor öreg egy politikus? A francia tapasztalat azt mutatja, hogy semmiképpen sem ötven éves korában.

Hogy a kályhánál kezdjük, ott van mindjárt Charles de Gaulle, aki éppen ötven esztendős volt, amikor elmondta híres, háborús ellenállásra felszólító 1940. június 18-i beszédét, és alig volt 55 éves, amikor először visszavonult a politikától (1946 januárjában lemondott a miniszterelnöki pozícióról, mivel nem sikerült elfogadtatnia a pártokkal saját alkotmányos elképzeléseit). A “haza megmentője”, “június 18. embere” ezután próbálkozott egy kicsit pártpolitikával, de nem igazán jutott messzire, a pártvezérség nem is illett a “nemzet felett lebegő” habitusához – az ötvenes évek elején tehát másodszor is letette a lantot. Ekkor már bőven hatvan felett volt. 1958-ban pedig, amikor visszahívták, hogy tegye rendbe az algériai helyzetet, már 68. évében járt – ettől függetlenül 1969-ig államfő maradt, és kora talán csak 1968 környékén érződött tevékenységén. A temperamentumos Tábornok tudta, hogy nem fiatal, néha oda is vágta egyes újságíróknak, hogy nyugodjanak meg, ő sem fog örökké élni… s bár fia beszámolója szerint nyolcvan éves korában mindenképpen vissza akart vonulni, végül 79 évesen mondott le egy elvesztett népszavazás után, hogy emlékiratai megírásának szentelhesse idejét. A befejezésre nem maradt elég ideje.

De Gaulle utódja, Georges Pompidou sem volt fiatal, amikor hivatalba lépett: bár 51 éves korától (1962-68 között) miniszterelnökként dolgozott, a köztársasági elnöki posztot csak 58 éves korában foglalhatta el, igaz, ezt a tisztséget nem töltötte be sokáig, mert 1974-ben elvitte egy makacs rákos megbetegedés.

Az 1974-ben hivatalba lépő Valéry Giscard d’Estaing fiatalon, 48 évesen nyerte el a legmagasabb francia tisztséget, és mindössze 55 éves volt, amikor elvesztette az újraválasztást. Ezek után nem mondhatnánk, hogy a volt államfők begubózó, unalmas életét élte volna: politikailag aktív maradt, elnöksége után is volt nemzetgyűlési képviselő, európai parlamenti képviselő, pártelnök, regionális tanácsi elnök… és nem utolsó sorban elnökölt az Európai Unió alkotmányos szerződését előkészítő konventben is. Politikai karrierje gyakorlatilag az Ötödik Köztársaság kezdete óta tart, és a kétezres évek közepéig mintegy ötven esztendőt ölel fel (!).

20840_copy_2_orbanviktor_arena2013_.jpg
Ha úgy bírja mint egy-két francia elnök, még akár
harminc évig is politizálhat
(forrás: www.orbanviktor.hu)

A Giscard-t 1981-ben legyőző François Mitterrand sem gyors karrierjéről nevezetes: 1916-ban született, végigcsinálta a második világháborút, a Negyedik Köztársaságot, De Gaulle-t, Pompidou-t, Giscard-t, és csak 65 éves korában érte el azt, amire szinte egész életében készült (emlékezetes, hogy indult az 1965-ös elnökválasztáson, és 1968-ban is bejelentkezett, hogy ha úgy alakul, készen áll betölteni a köztársasági elnöki tisztséget). Mitterrand 14 éven át, egészen 79 éves koráig szolgált államfőként, s egy évvel távozása után, 1996-ban halt meg rákban.

És mit mondjunk Jacques Chirac-ról, aki már 63 volt, amikor elnökké választották? (Nota bene pártvezérként, miniszterelnökként, párizsi főpolgármesterként, politikai vállalkozóként az ő foga is évtizedekig fájt az elnöki posztra.) Chirac amúgy “csak” 75 évesen ment nyugdíjba, de csak azért ilyen “fiatalon”, mert az ő elnöksége alatt vezették be az öt esztendős elnöki mandátumokat a korábbi hét esztendős mandátumok helyett. Ezzel persze valószínűleg jól jártak a franciák, hiszen a volt elnök szellemi állapota a hírek szerint tragikusan romlott az elmúlt években…

Nicolas Sarkozy (aki saját politikai mitológiáját 1968-tól, a nagy De Gaulle-párti tüntetéstől eredezteti), szintén egész életében a legmagasabb tisztségért dolgozott. 52 évesen aztán megkapta – s bár fiatalságával nem sikerült Giscard elnököt leköröznie, az Ötödik Köztársaság második legfiatalabb elnöke lett. S látva, hogy fél Franciaország azon rágja a körmét, hogy mire gondol borotválkozás közben, és vajon vissza óhajt-e térni 2017-ben, semmi okunk azt gondolni, hogy a Sarkozy-jelenség kiöregedett volna. Nem, nincs okunk azt gondolni, hogy egy 62 éves Sarkozy idősnek számítana majd 2017-ben. Már csak azért sem, mert ha ő lesz a jobboldal jelöltje, akkor a nála mintegy fél évvel idősebb François Hollande-dal kell majd összecsapnia…

Ennyit arról, hogy ötven felett már csak a nyugdíjra készül az ember!

* Feltétlenül olvasgass OV-szülinapos cikkeket itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt!

Comments

comments