260. Gaulle-ista népszavazás Orbán módra

Közismert, hogy Orbán Viktor gyakran hasonlítja rezsimjét a gaulle-ista rezsimhez, magát pedig áttételesen a Tábornokhoz. 

Szerintem ez az összehasonlítás vitatható (a fej hasonló, de nem a királyé).

Az érveimet most nem ismétlem meg, a témában írtam már publicisztika-esszét, meg komolyabb tanulmányt is a Román Politikatudományi Szemlében. Mindenesetre De Gaulle és Orbán módszere között az egyik legfontosabb különbség a tömegtámogatás politikai felhasználásában áll. Azzal, hogy Orbán Viktor tegnap meghirdette a migrációs népszavazást, érdemes újra ránézni erre a különbségre.

Charles de Gaulle rutinszerűen alkalmazta a népszavazás intézményét, több céllal, úgymint:

  1. hogy nehéz döntéseket verjen át a politikai eliten,
  2. hogy demonstrálja, nem önkényuralmat gyakorló diktátor (vádolták ezzel, főleg a baloldalon),
  3. hogy megújítsa személyes legitimációját,
  4. hogy demonstrálja a misztikus, közvetlen kapcsolatot az elnök és a nép között.

De Gaulle a népszavazásokhoz mindig hozzákötötte a személyes sorsát, vagyis – a 3. pont értelmében – az esetleges népszavazási vereséget személyes támogatottsága elveszítéseként értelmezte.

Gyakran fenyegetőzött azzal, hogy ha nem kap többséget, akkor távozik hivatalából. Ez végül egy 1969-es népszavazáson történt meg, a Tábornok ígéretéhez híven azonnal le is mondott.

Orbán Viktor személye nem deklarált tét

Orbán Viktor kormányon ebben a formában soha nem használta még a népszavazást. Az ő közvetlen demokráciás eszközei eddig mindig megkerülték a tényleges demokratikus vélemény-nyilvánítást, és soha nem is volt kötelező erejük.

Nemzeti konzultációt szervezni (eljátszani) korántsem olyan értékű, mint népszavazást összehívni: a nemzeti konzultációnak nincs közjogi következménye, egy népszavazásnak pedig van és lehet. A tegnapi népszavazás bejelentése tehát ebből a szempontból nóvum, mert Orbán most először kezdeményezett közjogilag is értelmezhető konzultációs eljárást.

Ugyanakkor vegyük észre, hogy Orbán a személyes sorsát és a kormány sorsát nem kötötte a népszavazáshoz. Ám tény: ha a Fidesz megnyeri ezt a népszavazást, akkor megújul a legitimációja, így személyesen Orbán Viktoré is (ha elveszítené, akkor nyilván megindulna a “monnyon le!”).

Alkotmányellenes népszavazás?

A tegnapi bejelentés után rögtön elkezdődött a vita, hogy vajon a bejelentett népszavazási kezdeményezés mennyiben alkotmányellenes, hiszen nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségről nem lehet népszavazást tartani. Itt csak halkan és zárójelben jegyzem meg, hogy De Gaulle 1962-es népszavazása az elnök közvetlen választásáról ugyancsak alkotmányellenesnek bizonyult még az Alkotmánybíróság számára is, mégis beépült az alkotmányos rendszerbe.

Másrészt viszont azt kell megértenünk, hogy Orbán akkor sem veszít semmit, ha a népszavazást alkotmányellenesség miatt nem lehet megtartani: akkor a 2. pont értelmében demonstrálhatja, hogy nem diktátor, hiszen még ő sem tehet meg mindent.

(Kép: MTI)


Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok 🙂 ).

Comments

comments

260. Gaulle-ista népszavazás Orbán módra” bejegyzéshez egy hozzászólás

Hozzászólások ezen a részen nem engedélyezettek