286. Vízmérgezési ügybe keveredett egy francia óriáscég

Az amerikai hatóságok nem viccelnek, ha külföldi cégek bírságolásáról és helyrerakásáról van szó (ahogyan persze újabban az európaiak sem fogják vissza magukat, ha a Google-t vagy a Facebookot kell felügyelni). A BNP Paribas után most a – többek között csatornázással és vízgazdálkodással foglalkozó, Magyarországon is jelen lévőVeolia nevű francia óriáscég áll az amerikai hatóságok kereszttüzében. Nem is akármiért: az amerikai politikát felkavaró, Michigan állambeli Flintben történt vízmérgezésben játszott, vitatott szerepe miatt.

De kezdjük az elején! Mi történt a Michigan állambeli Flintben?

A sztori egy jelentéktelennek tűnő hírrel indul: 2014-ben az állami irányítás alá vont, csőd szélén álló Flint városa költségvetési, spórolási okokból megváltoztatta a vízforrását, a Detroit folyó helyett a közelebbi Flint folyóból kezdett el vizet vételezni. Ezzel nem is lenne semmi baj, ha a víz kezelésekor megelőzték volna a korróziót, de – állami jóváhagyással – nem tették, amivel természetesen szabályt sértettek (ez napi 100 USD-be került volna a városnak amúgy, ami bagatell).

Így a Flint folyóból érkező víz elkezdte oldani az öreg, kivénhedt csövekben található ólmot és egyéb finomságokat, komoly közegészségügyi problémát okozva ezzel, különösen az arra érzékeny gyerekek körében (az ólommérgezés többek között tanulási nehézségekhez, viselkedési zavarokhoz, kellemetlen bőrtünetekhez, idegrendszeri károsodáshoz vezet, és vesebetegeknek és magas vérnyomásban szenvedőknek sem ajánlott).

Bár a lakosok a váltás után azonnal panaszkodni kezdtek a víz szagára, állagára, színére, hónapokig azt mondták nekik, hogy teljesen biztonságos vizet isznak – ami nem volt igaz. Az orvosi rendelőkben érezhető volt a vérmintákban megnövekedett ólomszint. 2014 augusztusában E.coli baktériumot találtak a vízben, ezért felszólították a lakosokat, hogy használat előtt forraljanak, majd a General Motors 2014 végén nyilvánosan jelezte, hogy elkezdett máshonnan vizet vásárolni, mert a flinti víz korrodálta az alkatrészeit.

A Veolia nem sokkal később ráadásul azt javasolta, veti most a michigani főügyész a cég szemére, hogy a város adjon további klórszármazékot a vízhez, ami csak rontott a helyzeten és elősegítette az ólom további oldódását (egy másik céget, mely az átállásban és annak lebonyolításában nagy szerepet vállalt, a michigani főügyész most azzal vádolja, hogy az átállás során elmulasztotta a korrózióvédelem beépítését, majd pedig 2015 második felében a Veoliához hasonló javaslatot tett). Mire a város visszatért az eredeti vízforráshoz, a csövek már annyira károsodtak, hogy a régi-új víz sem teljesen problémamentes.

Nem akarom a sztorit nagyon hosszan részletezni, de flinti polgárok most a várostól kezdve a megyén át a kormányzóig bezárólag perelnek, állami alkalmazottak állnak bíróság elé, a szövetségi kormány és az FBI nyomoz, a michigani főügyész pedig perli az érintett magáncégeket, így a francia Veoliát is.

Tágabb értelemben szabályozási hiányosságok gyanúja és a szövetségi környezetvédelmi ügynökség (EPA) felelőssége (késlekedése) is felmerül az ügyben, az ügynökség illetékes regionális vezetője év elején le is mondott a posztjáról.

Ami még ennél is döbbenetesebb, az az, hogy Guardian szerint az ólomszint ellenőrzésekor USA-szerte 17 államban és 33 városban található a flintihez hasonló mintavételi (és csalási) probléma, mely elfedi az ólom valós mértékét a vízben (az EPA a mintavételi ügyeskedések helytelenségére eddig csak figyelmeztetett, 2017-től pedig új szabályokat ígér).

Mi ebben a Veolia szerepe?

A Veolia mint külső vízügyi szakérő érkezik a képbe. A cég amerikai leányvállalatát, a Veolia North Americát Flint városa kérte fel 2015 elején arra, hogy vizsgálja meg a vízminőséget, a vízellátást és tegyen szakértői javaslatokat.

A cég a szabályozási előírásokhoz való igazodást a városban megfelelőnek találta, ebből azt a következtetést vonta le, hogy a víz iható, pedig a michigani főügyész állítása szerint tudnia kellett volna, hogy a korrózióvédelem elmaradt, és már akkor is lehetett gyanítani, hogy a városban ólom-probléma van. A Veolia álláspontja szerint neki az ólomtartalmat nem is kellett vizsgálnia, azért egy másik cég volt felelős. A főügyész szerint e vizsgálat elmaradása azonban hanyagság a Veolia részéről, a cég jelentésében megfogalmazottak pedig (hogy tudniillik megfelelő a víz) kimerítik a csalás és/vagy hanyagság fogalmát.

Itt álljunk meg egy pillanatra, pihenésképpen a videóban 2:20 környékén tekintsük meg a flinti víz állagát:


Visszatérve a Veolia szerepére: arról, hogy nem is kellett az ólommal foglalkoznia a megbízása szerint, a Veolia akkor nyilatkozott, amikor az ólommérgezésben érintett családok egy része pert indított, többek között a franciák leányvállalata ellen (a Veolia szerződése a fertőtlenítés következtében fellépő szín- és szagproblémákra, illetve melléktermékekre vonatkozott, ugyanakkor a bíróságon ez is “hálás vitatéma” lesz, merthogy az amúgy republikánus főügyész ezt is máshogy látja).

A Veolia általam is látott jelentése az elszíneződést esztétikai problémának titulálja, ugyanakkor jelezte, hogy annak az oka a (vas)korrózió lehet.

Néhány nappal ezelőtt az említett michigani főügyész polgári peres kártérítési eljárást indított a mérgezésben érintett magáncégek ellen (így a Veolia leánycégei és párizsi leányvállalata ellen), mondván, azok hagyták és elősegítették a flinti vízmérgezést. Előterjesztése szerint a Veolia abban hibás, hogy tudta, illetve tudnia kellett volna, hogy elmaradt a korrózióvédelem, mégsem tett, mondott, jelzett semmit, sőt rontott a helyzeten.

A Veolia az ügy kapcsán elég kemény hangú nyilatkozatot adott ki (franciául itt), melyben felháborítónak nevezte a főügyész előterjesztését, vádjait pedig hamisnak. A cég felhívta a figyelmet, hogy megbízása behatárolt volt, a javaslatait figyelmen kívül hagyták, illetve hogy a kormányzó vizsgálata tisztának találta a Veoliát az ügyben, és kormányzati, állami szereplőket nevezett meg felelősként (ha valaki fel akarja magát idegesíteni, akkor érdemes ezt a beszámolót is elolvasnia arról, hogy a kormányzó környezetében hogy pingpongoztak hosszú hónapokig a Flint-üggyel).

A Veolia a közleményében állítja továbbá, hogy felvetették az ólomprobléma lehetőségét, de egy másik kezdődő vizsgálatra hivatkozva a város (illetve a gondnokság miatt az állam) tisztviselői arra utasították, hogy azt hagyja ki a munkából.

Flint polgármestere szerint a Veoliáé egy kisebb szerződés volt (körülbelül 40 000 USD értékű, s korábban is volt egy 15 000 USD értékű kontraktusuk). A másik támadott cég viszont mintegy 3,5 millió USD értékben dolgozott a városnak.

Politika és kockázat

A legkellemetlenebb az egészben az, hogy az állami, városi alkalmazottak és testületek, valamint a cégek egymásra mutogatnak az ügyben, miközben az teljesen világos, hogy brutális hanyagság és veszélyeztetés történt pár millió dollár megtakarítása érdekében – a kérdés csak az, hogy ki a felelős. A fentiekből látszik, hogy az amerikai vízminőségi ellenőrzésekkel rendszerszintű gond is van, Flint nemcsak helyi probléma tehát.

Félreértés ne essék, nem tudom, hogy mi az egész ügyben az igazság. Az uralkodó politikai narratíva mindenesetre az, hogy pénzügyi okokból veszélybe sodorták egy város – főleg fekete és kiugróan szegény – lakóinak az egészségét, beláthatatlan közegészségügyi és társadalmi kockázatokat és hatalmas pluszköltségeket okozva ezzel.

Nem tudom, hogy a Veolia hogy járt el, nem tudom, hogy tényleg azt találta-e, amit a jelentésében írt és igazak-e azok a nagyon súlyos állítások, amelyeket a Veolia a közleményében megfogalmaz az állami tisztviselőkkel kapcsolatban (mondjuk az azért beszédes, hogy eddig csak állami alkalmazottak ellen indult bűnvádi eljárás).

Elég csúnya (forrás: Youtube)

Egy dolog biztos: ha van PR-katasztrófa egy nagy cég számára, akkor ez mindenképpen az. Még Magyarországon is arról írok, hogy egy nagy multinacionális francia cég leányvállalata belekeveredett ebbe a nagypolitikát is megrázó amerikai esetbe…

Kimenetek

Ha a főügyész be tudja bizonyítani a hanyagságot és erről meg tudja győzni az esküdtszéket, akkor sok pénz, nagy büntetés forog kockán a Veolia számára is, a hírnevén esett csorbáról nem is beszélve (hogy tudniillik milyen világszínvonalú vízügyi szakértő az, aki nem ismeri fel egy ilyen vízprobléma okát?). Az amerikai közvélemény hangulatát nem ismerem, a New York Times tudósításai ebben nem igazítanak el, de nyilván nem tesz jót senkinek, ha ilyen kabátlopási ügybe keveredik. A cég egyetlen szerencséje talán az, hogy a Brexit mellett Európában éppen senkit nem érdekel, hogy mi folyik Flintben, egyetlen francia politikusnak sem volt ideje nyilatkozni a témában, így a kár – Európában legalábbis – kontrollálható.

Amennyiben viszont a Veolia állításai igazak, és tényleg “leállították az ólom-vonalról”, akkor az eset a politikai kockázat tankönyvi esete: csinálj meg szerződésszerűen, az utasításoknak megfelelően eljárva egy kicsi, negyvenezer dolláros, a 2015-ös 24 964,8 millió eurós összforgalmad szempontjából viszonylag jelentéktelen munkát, majd találd magad egy politikai vita és egy PR-katasztrófa kellős közepén, járkálj évekig bíróságra, fizess milliókat ügyvédeknek és köszönj szépen a jó hírnevednek. Aztán számold ki, hogy a 40 000-es kis megbízásod mennyit hozott és mennyi vitt!

Állam vs. piac

Ami pedig a szélesebb politikai összefüggéseket illeti, itt még csak azt sem lehet mondani, hogy “ha az állam csinálta volna, akkor jobban lett volna csinálva”, meg mennyivel jobb, ha “nemzeti tulajdonban” vannak a közművek. Nem, mert ezt az egész botrányt a város, a megye, az állam keletkeztette, csinálta és vezényelte le, a szövetségi ellenőrzés problémái pedig asszisztáltak hozzá. Persze ez nem menti azokat a magáncégeket, akik sikeresen vagy kevésbé sikeresen részt vettek benne, de az ő felelősségükről majd a bíróság eldönti, mekkora, és van-e egyáltalán. Mindenesetre úgy tűnik, az állam különböző szintjei alapvető feladatukat nem látták el (egyesek szerint nem az állam nem látta el a feladatát, hanem a biznisz módjára irányított, csak pénzügyi szempontokat figyelembe vevő állam hagyta magára a polgárokat).

Halkan mondom, a Flint-ügy még a transzatlanti partnerség, a TTIP európai ellenzőinek is kellemes kis adalék lehet, hiszen jogos az érv: ki akarna mindenféle amerikai termékeket európai minőségi és szabályozási kontroll nélkül beengedni Európába, ha amerikai barátaink olyan egyszerű kérdésekkel nem képesek megbirkózni, mint a víztisztaság? Emlékeztetnék, jelenlegi formájában Hollande francia elnök sem támogatja a megegyezést.

Nem hiszem, hogy két hónapon belül ítélet lesz a Flint-ügyben, de az már most egészen biztos, hogy pár millió dollár megtakarításának szándékából sok százmilliós infrastruktúra-javítás, egészségügyi, szociális költség, no meg persze perköltség, bűnügyi és PR-költség lesz. Hosszú távon nem biztos, hogy megérte a csere.

És persze arra is van egy komolyabb fogadásom, hogy a demokraták novemberben viszik Michigant. A krízisre botrányosan lassan reagáló állam kormányzója ugyanis republikánus.

P.S. A kiemelt kép forrása a freedigitalphotos.net oldal, szerzője pedig supakitmod.


Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok 🙂 )!

Comments

comments