296. Nizza: ezek a merénylet nyitott kérdései

Borzasztóan nehéz egy folyamatban lévő nyomozást okosan-tényszerűen kommentálni, ezért mostanában a “várjuk meg a nyomozás végét” az egyik kedvenc szófordulatom. Sokszor azonban a bizonytalanságok összegyűjtése is hasznos – ezért nézzük meg, hogy mik – a politikailag releváns – nyitott kérdések a nizzai merénylet kapcsán!


1. Először is, bár felépült a narratíva, hogy Nizzában iszlamista merénylet történt, valójában tényszerűen még nem tudjuk, hogy iszlamista merénylet történt-e (ismert terrorszervezet nem vállalta magára a merényletet, s tegnap este Bernard Cazeneuve belügyminiszter például azt mondta, az iszlamista motivációra még nincs bizonyíték). Az elkövető, Mohamed Lahouaiej Bouhlel piti bűnözői pályát futott be, így nem volt ismert a szolgálatok előtt, nem szerepelt az államrendre veszélyes egyéneket, így a radikális iszlamistákat tartalmazó S-listán. A hírek szerint az illető nem is volt különösebben vallásos (bár a vallásosság hiánya elvben nem akadálya a radikalizációnak, tudunk olyan iszlamistáról, akinek azzal gondja akad, hogy felsorolja az iszlám öt pillérét).

A nyomozás fogja tehát megmondani (ha meg tudja mondani), hogy mi volt az elkövető motivációja, például az alapján, hogy milyen weboldalakat látogatott, kikkel kommunikált stb. Ez az egyik oka annak, hogy miközben Manuel Valls miniszterelnök és mások iszlamista merényletről beszélnek, Bernard Cazeneuve belügyminiszter azt mondja, hogy ezt még nem tudja megerősíteni. A másik: az elkövető előre megfontolt szándékkal cselekedett és olyan módszereket használt, amelyeket az ISIS és más terrorszervezetek kifejezetten ajánlanak, ráadásul napokkal ezelőtt röppent fel a hír, hogy a francia belbiztonság vezetője szerint a támadók áttérhetnek az autós módszerekre.

2. Tegnap az egyik legtöbbet vitatott információ az volt, hogy milyen állampolgár az elkövető. A hírek egy része arról szólt, hogy kettős állampolgár (délelőtt azzal számoltam én is, hogy folytatódik a szokásos mintázat, tudniillik az, hogy Franciaországban született vagy honosított francia állampolgár fordult a hazája ellen). A hírek más része arról szólt, hogy Mohamed Lahouaiej Bouhlel tunéziai állampolgár (már tudjuk, hogy tunéziai állampolgár, aki tartózkodási engedéllyel élt Franciaországban). Ez a kérdés nem részletkérdés. Fontos, mert annak függvényében, hogy milyen állampolgár az elkövető, más irányba megy a politikai vita.

cartedesejourMohamedLahouaiejBouhlelAz elkövető sajtóban keringő tartózkodási engedélye: 2009-2019 között érvényes (forrás: Twitter)

Ha az elkövetőnek van francia állampolgársága, akkor a vita középpontjába az iszlám, az iszlamizmus, a szociális kirekesztettség és a bevándorlás hatásainak kezelése kerül, vagyis folytatódik az évek-évtizedek óta húzódó bevándorlás-vita. Ha viszont az derül ki (és ez derült ki), hogy az illető az országban legálisan tartózkodó idegenként, tulajdonképpen a vendégjoggal visszaélve követte el szörnyű tettét, az egy sokkal erőteljesebb idegenellenességhez vezethet, ami befolyásolhatja a Köztársaság legális bevándorláspolitikáját, és eddig sem túlságosan nagylelkű menekültpolitikáját is.

3. Azt is mondom, hogy hogyan. A sajtóban még nem nagyon pedzegetik, de előbb-utóbb fel kell tenni a kérdést, hogy hogy maradhatott Franciaországban legálisan egy olyan ember, akinek meggyűlt a baja a hatóságokkal. Ha én francia lennék, a döbbenetből és a gyászból ébredezve ez lenne az első kérdésem. Miért nem utasították ki? Az igazságügyi miniszter azt mondta, hogy Bouhlelt 2016-ban ítélték felfüggesztettre egy verekedés miatt (hozzátéve, hogy szerinte a piti bűnöző jelző sem áll meg ezért). A főügyész viszont szép kifejlett piti bűnöző karriert mutatott be, 2010 és 2016 közötti fenyegetésről, lopásról, rongálásról ejtett szót, igaz, ő is kifejtette, hogy bírósági ítélethozatal szakaszába csak 2016-ban került Bouhlel-ügy.

Itt van egy pont, ami a repulikánusok elnöke, Nicolas Sarkozy számára is kínos lehet: az ő belügyminisztersége alatt, az ő kezdeményezésére törölték el azt a szabályt (a kettős büntetés szabályát) 2003-ban, mely szerint az elítélt külföldit ki lehetett utasítani a származási országába. Mondanom sem kell, hogy egy kettős büntetésről és kiutasításról szóló vita Marine Le Pen legszebb álma lenne…


Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok 🙂 )!

Comments

comments

296. Nizza: ezek a merénylet nyitott kérdései” bejegyzéshez egy hozzászólás

Hozzászólások ezen a részen nem engedélyezettek