306. Nizzai fordulat: nem volt magányos, nem volt váratlan

A nizzai merénylő ügye kezd olyanná válni, mint a klasszikus jereváni rádiós vicc: ““– Igaz-e, hogy Moszkvában a Vörös téren Moszkvicsokat osztogatnak?”– A hír igaz – közli a jereváni rádió –, azzal az apró korrekcióval, hogy nem Moszkvában, hanem Leningrádban, nem a Vörös téren, hanem a Moszkva téren, nem Moszkvicsokat, hanem Volgákat, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak.”

A párizsi főügyész friss tájékoztatásából ugyanis kiderült, hogy a “radar alatt” működő, gyorsan radikalizálódott magányos merénylő nem gyorsan radikalizálódott, nem volt magányos és nem is egyedül dolgozott. A radikalizálódás időtartama inkább években mérhető, s hónapok óta tervezték a merényletet – az elkövető és legalább öt tettestársa. Ha valakit érdekelnek a nyomozás részletei (ki mit csinált, kit miért tartóztattak le), akkor a New York Times angol nyelvű összefoglalója jó kiindulópont.

Ez az ügyészi tájékoztató könnyen fordulópont lehet a politikai vitában is.

Innentől kezdve ugyanis teljes joggal merül fel a kérdés: hogy maradhatott ez a terv radar alatt?

Az elmúlt egy hétben úgy tűnt, hogy titkosszolgálati eszközökkel aligha lehetett volna megfogni ezt a “magányos”, gyorsan radikalizálódó fiatalembert.

Ha igaz, amit François Molins mondott az éjjel, akkor korrigálnom kell magamat, és mindazt, amit az elmúlt egy hétben arról mondtam, hogy itt nem a szolgálatok, hanem a rendőrség szerepe az első számú kérdés. Az új információk ismeretében jogos feltenni a kérdést, hogy mi történt a titkosszolgálatoknál, hogy nem találtak rá erre a bűnbandára időben.

Egészen biztos vagyok benne, hogy lesz olyan politikai szereplő, aki felteszi.

Kiemelt kép: a merénylő sajtóban keringő tartózkodási engedélye.
Javítás: 07.22. 12:21-kor a viccet egy ismertebb változatára cseréltem.


Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok 🙂 )

Comments

comments