318. Egy pap halála

Nagyon nehéz a Rouen melletti Etienne-du-Rouvray-ban történt túszdrámát és gyilkosságot elemezni. Mert mit lehet mondani két álbombával felszerelt, késekkel hadonászó suhancról, akik az ISIS nevében nyolcvan év feletti papokat ölnek passzióból?

1. Először is azt, hogy a terror-franchise, avagy a fapados buhera-terrorizmus megint működött, ahogy Nizzában is működött. A két fiatalember magára szerelt egy kis alumíniumot és egy-két hamis bombát, aztán túszokat ejtettek és egy konyhakéssel öltek, méghozzá egy igen szimbolikus helyen. Még csak nagy “szakértelmet” sem igényelt a dolog, pedig az ISIS azt is lelkesen terjeszti wannabe hívei körében.

2. Hiába védik a templomok, zsinagógák, mecsetek egy részét már a tavaly januári Charlie-merénylet óta (a Sentinelle-művelet keretében mintegy 1227 keresztény templom áll védelem alatt, és lepleztek le már katolikus templom elleni merénylettervet). Egy kisváros kis templomában így is lehetett meglepetést okozni, pedig ennél a templomnál is járőröztek. A miniszterelnök tegnapi nyilatkozatában helyesen látta, hogy ez egy szimbolikus helyszín. Hozzátette, hogy szerinte az ISIS vallásháborút szeretne Franciaországban. André Vingt-Trois párizsi érsek és bíboros kifejezetten arra szólította fel a híveket, hogy ne szálljanak be az ISIS ezen játékába.

3. Az egyik elkövetőt jól ismerték a hatóságok, és – ellentétben a nizzai fiatalemberrel – nem piti ügyek, hanem radikalizáció és Szíriába távozás kétszeri kísérlete miatt. Tíz hónap után, 2016 márciusában helyzeték szabadlábra: lakhelyelhagyási tilalom és elektronikus nyomkövető kötelező viselete mellett. 8:30 és 12:30 között viszont jogában állt elhagyni a szülői házat – akkor követte el aljas tettét. Nyilván lesz arról vita, hogy helyesen járt-e el a bíróság, az ügyészség javaslata ellenére.

4. Tegnap óta sok ismerős és kérdező teszi fel a kérdést, hogy MIT LEHET MÉG TENNI, mármint mit lehet még tenni jogállami keretek között? Nagyon nehéz a válasz, a franciák is vitatkoznak rajta. Nicolas Sarkozy például azt javasolja, hogy az ártatlanság vélelmét a nyilvántartott radikálisok esetében felejtsék el a franciák, és hozzáteszi, hogy “ha a demokrácia nem védi meg a polgárokat, a polgárok majd nem védik meg a demokráciát”. Hollande elnök – aki hetek óta keményen kiáll a jogállam mellett – az efféle javaslatokat esti beszédében ismét elutasította.

5. Eközben a terrorizmus és a biztonság egy mérésben már megelőzte a munkanélküliséget az elnökválasztást befolyásoló legfontosabb ügyek között, ami figyelemre méltó. Kérdés, hogy ilyen elégedetlenség és nyomás mellett tartható lesz-e Hollande és a kormány “lesznek még merényletek” álláspontja, különösen, ha más iszlamista suhancoknak is eszükbe jut késsel hadonászni – és ebből a szempontból a múlt heti német példa sok jóval nem kecsegtet. Szerintem a válasz a kérdésre az, hogy igen, tartható, csak annak lesz politikai következménye, és az a következmény súlyos lesz. Akkor a választók még inkább Le Pen és Sarkozy felé fordulnak majd, jelenleg ők versenyeznek ugyanis a keménykezűség első díjáért.

Kiegészítés 2016.07.28.-án: a francia jogállamiság-vita annyira fontos, hogy ennek jogi, politikai stb. aspektusait külön cikkben is tárgyalom.

A kiemelt kép illusztráció, a rouen-i katedrálist ábrázolja.


Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok 🙂 )

Comments

comments

318. Egy pap halála” bejegyzéshez 3 hozzászólás

Hozzászólások ezen a részen nem engedélyezettek