322. Az ország, ahol visszamenőleges hatállyal adóztatnak

Amikor Magyarországon valami nem tetszik (a MÁV-tól a kormányig), hajlamosak vagyunk felkiáltani, hogy “ó, bezzeg a fejlett Nyugaton! Ott aztán nem lehet megcsinálni, amit itt velünk megcsinálnak…”. Mert ott jogállam van, szabadság, és demokrácia! No, hát ott van mindjárt a jogállami garanciák legszebbike, a visszamenőleges hatály tilalma. Mondtam már, hogy Franciaországban visszamenőleges hatállyal is ki lehet vetni adót?

A francia adórendszer legendás: legendásan bonyolult, és legendásan zavaros. Most olvasom, hogy az adótörvények 2015-ben 3356 oldalt (!) tettek ki, vagyis az egész adóügy éppen olyan, mint a szintén legendásan követhető munkaügyi szabályozás.

És ha ez még nem lenne elég a teljes kétségbeeséshez, van itt még valami: a visszamenőleges hatályú adóztatás, ami közismert intézmény Franciaországban, bár már inog alatta a talaj. Ahogy olvasom, még az is előfordul, hogy azelőtt elkezdenek alkalmazni egy adóügyi szabályt, hogy azt a parlament megszavazta volna, ami bizonyára fergeteges élmény az egyszeri adótanácsadónak és ügyfeleinek… 2014-ben amúgy Michel Sapin francia pénzügyminiszter egyoldalú, jogilag nem kötelező, írott nyilatkozatban vállalta, hogy véget vet a visszamenőleges adóztatás gyakorlatának a társasági adó terén. Hümm, hümm.

Az Alkotmánybíróság amúgy is rossz szemmel nézi a dolgot, bár a testület korábban kimondta, hogy a visszamenőleges hatály tilalma csak a büntetőjogban számít alkotmányos elvnek. Sőt azt is rögzítette, hogy a jogbiztonság nem alkotmányos alapelv! A polgári törvénykönyv ugyancsak tiltja a visszamenőleges hatályt, de az adótörvények esetben, ha a közérdek azt kívánja, lehet visszamenőleges hatállyal adótörvényt változtatni (azt meg a bíróság dönti el – maga is elismeri -, mi minősül “elegendő mértékben” közérdeknek).

Az Alkotmánybíróság és az Államtanács joggyakorlatában kétféle visszamenőleges hatályról beszélnek: “nagyról” és “kicsiről”, de mi csak nevezzük a “nagyot” “klasszikusnak”, a “kicsit” meg “menet közbeninek”.

Utóbbi az, amikor a folyó adóév legvégén módosítanak az adott év adótörvényein – az Alkotmánybíróság szerint ez a “menet közbeni” visszamenőleges hatály alapvetően rendben van, bár a cégeket nyilván a hideg rázza attól, hogy nem lehetnek benne biztosak, mennyi lesz az adott évben az adójuk (ez azért van rendben, mert az adóalapot technikailag a törvény elfogadása utáni, december 31-i zárással számolják).

Ez az egész csak arról jutott eszembe, hogy tegnap este (meg ahogy hallom, ismétlésként ma reggel) a Civil Rádióban – a tegnapi cikkem apropóján – a francia jogállamiságról beszélgettünk, és kijött belőlem az a megállapítás, hogy a francia jogállamiságnak is vannak azért furcsaságai. Tegnap a titkosszolgálatok nehéz ellenőrizhetőségét, vagy éppen a még pár évvel ezelőtt is virágzó minisztériumi fekete kasszákat említettem, de szerintem a visszamenőleges adóztatás se piskóta.

A beszélgetést felrakom egy külön posztban, ha sikerül megharcolnom a vágóprogrammal – addig is maradjatok velünk, a reklám után folytatjuk műsorunkat!


Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok 🙂 )

Comments

comments

322. Az ország, ahol visszamenőleges hatállyal adóztatnak” bejegyzéshez egy hozzászólás

Hozzászólások ezen a részen nem engedélyezettek