358. Most ugrottak meg Marine Le Pen esélyei az elnökségre

Ha kérdezték, eddig mindig azt mondtam, hogy aki a november 27-i jobboldali előválasztás győztese, valószínűleg az lesz a következő francia elnök. Ebben a mondatban a kulcsszó az “eddig”. Donald J. Trump amerikai elnökválasztási győzelme új helyzetet teremt, mentálisan egészen biztos. Marine Le Pen esélyei pár óra leforgása alatt jelentősen megnőttek a francia elnökségre, függetlenül attól, hogy az éppen aktuális mérések mit mutatnak.

Azt különösebb elemzői tehetség nélkül kimondhatjuk, hogy Donald Trumpot nem az aprólékos szakmai programja és igazmondási képessége miatt választották meg elnökké (ebből a szempontból nagyon tanulságos a Politifact fact-check oldal Trump “igazmondási statisztikáiról” szóló összefoglalója).

Azt állítom, hogy ezek után a francia választáson sem feltétlenül a program, az igazmondás és a tények fognak dönteni, hanem olyan érzelmek és indulatok, amelyek a New York-i milliárdost is az Ovális Irodáig repítették. Hogy mik ezek az érzelmek és indulatok? A düh, a meg nem értettség, a magára hagyottság kétségbeesése, no meg az újdonság, a tisztaság és a kemény kéz iránti igény, amely a francia fehér alsó középosztályt éppen annyira kínozza, mint az amerikai alsó középosztályt, vagy a Brexitet megszavazó briteket.

Aki a leginkább el tudja hitetni, hogy ezekre az érzelmekre és félelmekre válaszolni tud, az lehet a befutó, függetlenül attól, hogy valójában milyen (Trump győzelme amúgy a jobboldali-republikánus előválasztás kimenetét is átrajzolhatja, de erről majd egy másik írásban).

Trump győzelme elsősorban abban segíthet a Nemzeti Frontnak, hogy elhiteti: Marine Le Pen győzelme reális. Azt sugallja, hogy nyugodtan szavazz a szíved szerint, akármit hallasz a médiában, a politikusoktól stb., mert a végén a Front jelöltjére adott szavazat nem lesz elveszett szavazat. Trump tehát azt üzeni a francia csalódottaknak, hogy semmi sem irreális, a legvalószínűtlenebb, legkockázatosabb jelölt is odaérhet, ha elég sokan akarják. Márpedig a Nemzeti Front, mint populista-radikális párt, nyilván csak a “sokra” számíthat, hiszen médiára, szakértői támogatásra, az “írástudók”, egyházak stb. csatlakozására nem.

Ne becsüljük alá ezt a potenciális mentális váltást! Ne gondoljuk, hogy a “köztársasági front”, a két nagy párt összefogása áttörhetetlen! Nem az. Sokszor mondtam és írtam már, hogy ha Marine Le Pen valaha francia elnök lesz, akkor az éppen azért lesz, mert az a közbölcsesség, hogy nem lehet. Marine L Pen – értsd: a Nemzeti Front jelöltje – lehet elnök. Hosszú idő óta meggyőződésem, hogy előbb-utóbb lesz is.

De ma, 2016. november 9-én délelőtt csak azt mondom, hogy a “Marine Le Pen elnök”-nek most, ebben a pillanatban nagyobb az esélye, mint a francia történelem során bármikor.

Nem véletlenül triumfált a Nemzeti Front elsők között. Florian Philippot, a párt alelnöke Marine Le Pen fotójával kísérve azt írta ki a Twitterre: “Összeomlik a világuk. A miénk épül.”. A Frontnál valószínűleg pontosan értik, hogy mi történt.

(A kiemelt kép forrása a pixabay.com.)


Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok 🙂 ).

Comments

comments