380. François naplója: basszus!

Hogy én mekkora marha vagyok! Hogy hogy lehettem ekkora böszme!

Most, hogy bejelentettem a távozásomat, persze, nő a népszerűségem. Naná! Értékelik a franciák, hogy megértettem, mennyire nem szeretnek, és mennyire eredménytelennek tartják a kormányzásomat…

De az azért már mégiscsak sok, hogy amikor kiesek a játékból, akkor kezdenek el jönni a vállalható, javuló adatok a gazdaságból!

Jó, jó… tudom… én rontottam el… csak az az első két év, csak az ne lett volna! Ha akkor lendületből kirúgtam volna az Arnaud Montebourg, Benoît Hamon és társai féle reformellenes, konzi kört, akkor mára rég megjöttek volna az eredmények. Növekedés, csökkenő munkanélküliség, tűrhető népszerúség… Igen, ha ezektől az uraktól időben megszabadultam volna, akkor ma jelölt vagyok, sőt, esélyes vagyok, és akkor nem a Szocialista Párt szétesése lenne a sajtó kedvenc csámcsija, meg hogy Hamon lehet a jelöltünk. 

Hát ateista létemre mondom, Uram, irgalmazz nekünk!

Kedves Naplóm, elcseszerintettem. Nem kicsit, nagyon. Az sem vígasztal, hogy nem egyedül vagyok böszme a terepen. Például ez a féláruló Valls is – olyan vacak kampányt csinált itt az előválasztáson, hogy azt tanítani kellene!

Persze minden rosszban van valami jó. Ha én leszek az utolsó szocialista francia elnök, tuti benne leszek a történelemkönyvekben. Mármint a kézikönyvek “így nem szabad” fejezetein túl is. Fájna, ha csak Valls elcseszett előválasztási kampányáról emlékezne meg az utókor… a politikusi egó, ugye.

Na ugye.

(Kiemelt kép forrása: Élysée, Hollande elnök hivatalos portréja.)

Comments

comments