399. Felelőtlenség, avagy az irracionalitás pszichológiája

Amikor ott vagy életed álmának kapujában, nehéz feladni az álmot a közösség érdekében. Hát még ha a közösség nem is tud megszabadulni tőled…

A republikánusok hétfő este kiálltak François Fillon jelöltsége mellett, pedig Fillon jelöltsége inkább garancia a vereségre, mint a győzelemre, azaz politikailag nem racionális (a mérések szerint Alain Juppé akár meg is nyerhetné az elnökválasztást, ha indulna, és szerintem azért utasítja el ilyen hevesen a jelöltséget, hogy könyörögjenek neki, és az a helyzet, hogy a racionális most az lenne, ha a republikánusok ezt most meg is tennék).

A racionális lépést viszont csak Fillon maga indíthatná el, a párttársai nem tudják visszalépésre kényszeríteni, és azzal sem segítenek, ha kiállnak mögüle, mert annak ellenére is elindulna, és trumposítaná, lepenizálná a kampányát, vagyis “az elit” ellen érvelne, rombolva a teljes politikai elit tekintélyét. Így egyelőre, akármennyire irracionális is, nincs B-forgatókönyv.

Ez a politikai elemzés egyik korlátja: a racionalitás a kerete, a politikai irracionalitást nagyon nehezen ragadja meg. Most Fillon leszedése lenne a racionális, mégsem ez történik, és mégis, mindenki azt kérdezi az elemzőtől, hogy miért?

Amit most látunk, az csak pszichológiailag elemezhető. A magyarázat nem politikai, hanem minden bizonnyal pszichológiai. Fillon ott áll az álma kapujában és nem tud róla lemondani, reméli, hogy megismétlődik az előválasztási csoda, hogy surranópályán nyerhet. A közösségnek pedig nincsenek eszközei, hogy érvényesítsék a közösségi érdeket Fillon személyes reményeivel és az általa okozott károkkal szemben.

A politika elemzéséhez a nagy igazság is hozzátartozik, amikor a politika irracionális, amikor a felelőtlenség elképesztő méreteket ölt, akkor keresd az egót!

Comments

comments

399. Felelőtlenség, avagy az irracionalitás pszichológiája” bejegyzéshez egy hozzászólás

Hozzászólások ezen a részen nem engedélyezettek