447. Soha nem látott siker, mégis omladozik a Nemzeti Front. Miért?

A 2017-es elnökválasztáson soha nem látott sikert ért el a Nemzeti Front. Kicsivel ezelőtt mégis arról számolhattam be, hogy a párt belső válságtól szenved, Marine Le Pennek pedig komoly gondot okoz a helyzete stabilizálása. Ezt azért meg kell magyarázni. Mi ennek az oka? Néhány lehetséges magyarázó szempont.

2017 vagy 2022? Vagy 2027?

Mindig azt mondtam, és mondom most is: Marine Le Pen stratéga, aki nem 2017-re építkezik, hanem 22-re és 27-re. Ha ezt a hosszú távú célt nézzük, akkor a Nemzeti Front tisztességes eredményt ért el 2017-ben és tett egy lépést az Élysée felé.

Mégis, mintha ezt a Nemzeti Front egy része nem így érezné. Mintha komolyan elhitték volna, hogy Marine Le Pen 2017-ben elnök lesz. Ez persze benne volt a pakliban, nem volt esélytelen, viszont nem ez volt a legvalószínűbb forgatókönyv. A legvalószínűbb forgatókönyv a 40% körüli eredmény volt, ami aztán szintén nem valósult meg, elsősorban a pocsék vita-teljesítmény miatt.

(Mint kiderült egyébként, Le Pen esetleges elnökségére az államigazgatás is alaposan felkészült. Kiderült, hogy a miniszterelnök tényleg hivatalban maradt volna, hogy blokkolja az új elnök tevékenységét, ahogy azt én magam is elemeztem korábban.)

A Nemzeti Front elhitte

A Nemzeti Front egyes politikusai elkövették azt a hibát, hogy elhitték, amit mondtak. Ez nagyon cinikusan hangzik, tudom, de tény: kifelé egyetlen elnökségre ácsingózó jelölt sem mondhat mást, mint hogy nyerni akar. Az viszont egy politikus legnagyobb hibája, ha el is hiszi, amit mond, és nem készül arra az esetre, ha máshogy alakulnak a dolgok…

És a Nemzeti Front elhitte. Marine Le Pen pedig képtelen volt csökkenteni a belső elvárásokat, majd bizonyítani, hogy az eredménye lépés előre a saját stratégiája szempontjából. Ezért fontos a Nemzetgyűlési választás, ahol 10 képviselő alatt egészen biztos vagyok az újabb belső csalódásban.

Éhes érdekcsoportok

Amikor egy párt úgy érzi, nyerhet, a dolgok hirtelen komolyra fordulnak. Hirtelen élet-halál harc dolga, hogy kinek az irányvonalán nyernek. És ha valaki nem képes erőből szállítani az eredményt, mint Le Pen most, akkor az erőcsoportok elkezdenek marakodni. Ez történik most.

Csakhogy a növekedést, az emelkedést, a győzelem lehetőségét Le Penék stratégiája hozta, nem a nemzeti liberális szárnyé. FLorian Philippot alelnök és Le Pen szociális-szuverenista stratégiája hozott eddig ennyi szavazatot, és egyáltalán nem biztos, hogy a két irányvonal csereszabatos. Kíváncsi vagyok, hogy ezt mindenki érzékeli-e a Nemzeti Front soraiban.

Bár a politika türelemjáték, egy évtizedekig mindenhonnan kiszorított politikai csoport éhes, és türelmetlen. Ez politikailag nem racionális, de pszichológiailag érthető. Az érdekcsoportok nem kaptak okot arra, hogy továbbra is türelmesek maradjanak, így hát megindultak.

Két tanulság

Tanulság, hogy nincs a politikában örök barátság. Marine Le Pen meg fog szabadulni Florian Philippot alelnöktől, ha az érdeke úgy kívánja. És most úgy tűnik, úgy kívánja.

Jean-Marie Le Pen ellenjelöltjei azt mutatják, hogy az idős politikus lányát szereti, adott is neki pénzt a kampányára, nem is támadja személyesen – de a köztük kitört vita és a volt elnök kizárása valós volt. A politikai ellentét a két politikus között valós. És ez még kiszámíthatatlanabbá teszi a dolgokat.

(Kimelt kép: Marine Le Pen kmpányplakátja)

Comments

comments