460. No-go zónák Párizsban, avagy nem nőknek való vidék?

Az elmúlt napokban ismét fellángolt a vita, hogy tudniillik léteznek-e no-go zónák Párizsban, s különösen olyanok, amelyekben a nőknek van félnivalójuk. Nézzük, miről van szó!

Nagy vitát kavart a Le Parisien

Komoly vitát generált a Le Parisien című napilap, amikor megírta, hogy Párizs Chapelle-Pajol negyedében (X- XVIII. kerület) arra panaszkodnak a nők, hogy néhány hónapja nem tudnak kimenni az utcára anélkül, hogy zaklatnák őket. A lap nemcsak verbális, fizikai fenyegetésekről is beszámol. A környéken ugyanis részegek, drogdílerek, embercsempészek uralják az utcát, s a terület kávéházait is.

Az érintett nők most petíciót indítottak a helyzet rendezése érdekében, és tiltakoznak is. A Le Parisien azt is megírta, hogy a rendőrség január óta 110 alkalommal avatkozott be a környéken, 19 000 illegális árust küldött el és 884 embert tartóztatott le.

A politika természetesen ráugrott a témára. Ile-de-France régió jobboldali elnöke egyenesen azt ígérte, hogy kitakarítják majd a környéket (mint Nicolas Sarkozy egy évtizeddel korábban). Valérie Pécresse hangsúlyozta viszont, hogy szerinte nemcsak migrációs problémáról van szó, hanem szervezett bűnözési problémáról, tudniillik drogdílerekről is. Anne Hidalgo, Párizs főpolgármestere pedig bejelentette, hogy megerősítik a rendőri jelenlétet a környéken.

Érdemes megjegyezni, hogy a La Chapelle környékén volt már illegális migránstábor. Egyébként a hivatalos, államilag létrehozott tranzitzóna is a közelben található.

Eltúlzott vita?

A Le Monde beszámolt egy május végi – az illegális migránsok mellett is kiálló – ellentüntetésről, amely tulajdonképpen azt üzente, hogy vannak problémák a környéken, de a vita és a tiltakozás eltúlzott. (Például azzal a meglehetősen furcsa érvvel, hogy ha van is, az erőszak a környéken nemcsak a nőket érinti…) A kerület szocialista polgármestere elismerte a problémákat, de szerinte sem csak nőspecifikus a gond és nem is csak migrációspecifikus. Egy május közepi ellentüntetés pedig új színt is adott a vitának. Egyesek szerint a problémát felvető nők és a mögöttük álló migrációellenes civilek rasszisták, és nem feministák, akik a zaklatott nők érdekeit védik.

Itt van egyébként egy teljesen friss angol nyelvű összefoglaló is az ügyről. A cikk arra mutat rá, hogy a környék lakói és a civil szervezetek is egymásnak feszültek. Ki a nők érdekében lépett fel, ki pedig migrációellenes rasszizmust látva a dologban. A Párizsban élő tudósító-újságíró egyébként saját zaklatásos tapasztalataival illusztrálja a problémát és a kihívás nagyságát:

I live in the 18th arrondissement, and was harassed five times during the reporting of this story, sometimes within the La Chapelle-Pajol area, sometimes outside it.

Vannak-e no-go zónák Párizsban?

És a végére álljon itt egy személyes megjegyzés. A Le Parisien állítási az elmúlt mintegy egy évre vonatkoznak. Természetesen semmiféle személyes tapasztalatom nincs a témával kapcsolatban, mivel nem jártam az említett kerületben az elmúlt hónapokban. Márpedig az utcai, illegális migránstáborok jelensége – ilyen mértékben – az elmúlt évek terméke.

A migrációs válság nyilvánvalóan új helyzetet teremtett Párizsban is. A város közepén kinövő illegális táborokról azóta hallani ilyen mértékben. Korábban is előfordult, hogy zaklattak nőket, de tömeges mértékben azért ez – személyes tapasztalataim szerint – nem volt jellemző.

Sokszor megkérdezték már tőlem, hogy vannak-e no-go zónák Párizsban, és bevallom, hogy személyes jelenlétemkor, Párizsban élve sosem éreztem, hogy lennének.

Korábbi tapasztalataim

Brutálisan nehéz helyzetű kerületeket láttam, brutálisan nehéz helyzetű külvárosokat láttam. Bizonyos területeken rettenetes a közbiztonság, meg olyan külvárosok, kerületek is vannak, ahol szinte csak migránsok, vagy migránsok leszármazottai élnek. Ilyen például Seine-Saint-Denis, ahol bevallom, sokkolt, hogy a gótikus Szent Dénes székesegyház gyakorlatilag egy közel-keleti piac tövében található. Sokkolt, de félelmet nem okozott.

Személy szerint életemben egyszer féltem úgy igazán Párizsban a fizikai biztonságom miatt, méghozzá a párizsi rózsadombnak számító 16. kerületben, amikor egy fiatalember elégedetlen volt azzal, hogy nem tudtam neki tüzet adni. (Egyébként rendszeresen próbáltak az utcán megszólítva “felszedni” a belvárosban, de ezt a jelenséget így-úgy sikerült kezelnem, és mivel nem beszóltak, hanem udvaroltak, zavarásnak, és nem zaklatásnak vettem.)

Szóval nehéz helyzetben vagyok, mert nem tudom megítélni a no-go zónák létezését, az elterjedtségét, a nőket érintő probléma nagyságát. Személyesen kellene szétnéznem, hogy véleményt tudjak mondani, de az olvasottak alapján attól tartok, a probléma valamilyen mértékben mindenképpen létezik. Hogy aztán ezt a problémát ki hogyan használja  – jobb- és baloldalon egyaránt! – a saját politikai agendája támogatására, az egy más kérdés.

A statisztikai adatokat azonban már korábban kielemeztem. A migráció és a bűnözés kapcsolatáról itt olvashattok.

(Kiemelt kép: pixabay.com)

Comments

comments

460. No-go zónák Párizsban, avagy nem nőknek való vidék?” bejegyzéshez egy hozzászólás

Hozzászólások ezen a részen nem engedélyezettek