462. Richard naplója: nem fog egy kacsa kinyírni!

Nem, nem fog egy vacak kacsa kinyírni, még ha le is láncolták, akkor sem! Nem, nem, nem és nem!

Azt ír a kacsa, akarom mondani a Le Canard Enchaîné, amit akar.

Felőlem minden héten kétszer is leleplezhet. Túl sokat és túl régen kaparok ahhoz, hogy egy hetilapocska megbuktasson. Most, amikor végre miniszter lehetek! Amikor végre elnököt csináltam valamiből! Amikor végre itt ülök a hatalom szívében. Nem, kedves barátaim, nem lesz ez olyan egyszerű, mint egyesek hiszik.

Először is nem vagyok olyan hülye, mint az idióta Fillon. Volt eszem. Mindig levédtem a fenekem, mindig kínosan ügyeltem rá, hogy büntetőjogilag megfoghatatlan legyek. Kedveztem magamnak? Naná! Hát aztán? Hát nem ezt teszi mindenki? És akkor mi van, ha etikailag kifogásolható a dolog? Ugyan már!

Egy gond van.

Egy gond lehet. Nem az, ha véletlenül – nem hiszem, de – eljárást indítanak ellenem. Akkor tényleg mindennek vége. Akkor van igazi baj, ha nem választanak meg a nemzetgyűlési választáson, mert akkor le kell mondanom a miniszterségről. Se képviselőség, se miniszterség! Elképzelhetetlen!

Emmanuel most hálás nekem. Egyelőre megvéd. De tudom, hogy már tehertétel vagyok neki. Legalábbis ha én lennék az elnök, akkor én már tehertételnek tartanám magam. Ha nem választanak meg… belegondolni se merek… vajon enged-e majd puhára esni? Vagy már annyira elkapta a hatalom gépszíja, hogy ő üti bele az utolsó szöget a koporsómba?

Nem, ezt nem hagyhatom! Ki kell tartanom! Győznöm kell! Le a kacsával! Le a kacsákkal!

(Kép: )

Comments

comments