470. Azt mondta ma Orbán Viktor az Országgyűlés ülésén…

Azt mondta ma Orbán Viktor az Országgyűlés ülésén, hogy:

“Tájékoztatom a képviselőtársaimat, hogy fel kell készülnünk azokra az őszi vitákra, amelyek Európa jövőjéről szólnak. Magyarország európai ország, az Európai Unió tagja, és az is marad. Ezért az Európa jövőjéről szóló viták a mi jövőnkről szóló viták is.

A hétvégi franciaországi választások azt mutatják, hogy az európai emberek lázadása elérte Franciaországot is. A régi elit pártjait, szocialistákat és néppártiakat egyszerűen letolták a pályáról. Szeptemberben túljutunk a német választásokon, s számíthatunk arra, hogy a két kontinentális nagyhatalom kísérletet tesz majd Európa átalakítására.

Ma még nem látható, hogy ez segíti vagy nehezíti majd a magyar nemzeti érdekek brüsszeli érvényesítését. Ma annyi mondható, hogy az előttünk álló Európát átalakító kísérletek dimenziója széles és mély.”

Igazán figyelemre méltó megállapítás-sor ez – az elemző számára legalábbis biztosan. Mondom, miért.

Orbán Viktor leválik a republikánusokról?

Először is Orbán Viktor “a régi elit” pártjai közé sorolta “a néppártiakat”, vagyis a republikánusokat, miközben a republikánus mozgalom a Fidesz testvérpártja. Úgy tűnt korábban, hogy ennek a testvér-pártiságnak megfelelően Orbán François Fillon elnökségét támogatta, tanácsadói, a Habony-Finkelstein páros pedig a magyar sajtó beszámolói szerint Nicolas Sarkozy előválasztási kampányába is bedolgoztak. Nyilván nem Orbán akaratától, jóváhagyásától függetlenül. Nem tudom, hogy ez azt jelenti-e, hogy a Fidesz a hazai retorikában leválik a néppártról, a republikánusokról.

Egy dolog biztosan árnyalja a képet: Orbán hivatali partnere a volt republikánus Édouard Philippe, és maga Macron elnök, aki tágra nyitotta az ajtót a republikánusok egy részének is. Elképzelhető, hogy a “Macron-forradalom” ilyen jellegű nyilvános elismerése a kétoldalú kapcsolatok szempontjából üzenet, hiszen korábban már lehetett arról hallani, mennyire bajban van mindenki – nemcsak a magyar kormány – az új elittel való kapcsolatfelvétel dolgában.

Macron is lázadás?

Másodszor, Orbán ügyesen ismerte fel, hogy amikor 2016 végén a “lázadás évét” prognosztizálta 2017-re, az potenciálisan nemcsak Le Penre volt érthető, hanem akár Macronra is, hiszen mindkét politikus sikere a korábbi, stabilnak tűnő politikai- és pártstruktúrák felforgatását jelentheti (persze az eredeti szöveg inkább Le Penre vonatkozott, mint Macronra: “És a legfrissebb elemzések azt mutatják, hogy valami hasonló megy végbe Franciaországban is: a magukra hagyottak, a kiszolgáltatottak keresik a kiutat, és ez a magárahagyatottság válik politikai szavazattá”).

A Macron-győzelem sok módon értelmezhető. Értelmezhető úgy, hogy a városi, liberális, Európa-párti elit megállította a lázadást (ez talán a domináns baloldali-liberális értelmezés); úgy is, hogy a neoliberális, globalista-pénzügyi stb. elit megszállta Franciaországot (ez esetleg a radikális baloldali-jobboldali értelmezés); meg úgy is, hogy teljes elitcsere történt, mert egy bizonyos típusú elitből elegük lett a franciáknak (persze kérdés, hogy milyen típusú az az elit, amelyet a franciák el akartak zavarni?). Politikai szándék kérdése, hogy mit emelünk ki Macron győzelméből, mire helyezzük a hangsúlyt. Orbán Viktor a harmadik interpretációt alkalmazta itt, mert ez illett a Fidesz jelenleg is futó “lázadó” üzenetébe. Orbán eközben retorikailag le is választotta magát “a vesztesekről”, vagyis egyúttal ismét kijelölte a Fidesz pozícióját is: a lázadók mellett áll.

Bizonytalan jövő?

Érdekes a szöveg további része is, mert sugallja, hogy érkezik egy nagyhatalmi uniós reformcsomag, de ennek a csomagnak a tartalma bizonytalan, nem lehet tudni, hogy jó vagy rossz lesz Magyarországnak (erről érdemes beszélgetni, egyre többet, mert ez nemzeti sorskérdés – legutóbb Balázs Pétert kérdeztem erről a Franciapolitika adásában).

Az orbáni szöveg ezúttal nem Brüsszelről beszél, hanem arról, hogy a német választás után a két vezető nagyhatalom megpróbálja felborítani a status quo-t. Úgy értelmezem ezt a szöveget, hogy – nagyon helyesen – Orbán érzi, a német kapcsolatok mellett most felértékelődnek a francia-magyar kapcsolatok is. Elképzelhető, hogy ezért a miniszterelnök adott esetben retorikai gesztusokat tesz a francia elnöknek? Annak a francia elnöknek, aki a kampány hevében egyébként meglehetősen erős, harcos üzeneteket küldött mind a magyar, mind pedig a lengyel kormánynak?

Nem tudom. Nem akarok túl sokat beleolvasni egy ilyen bekezdésbe. De a fenti szempontok alapján fogom figyelni a magyar kormány lépéseit, kommunikációját és a kétoldalú kapcsolatok alakulását a következő hetekben.

(Kép: MTI, Kovács Tamás)

Comments

comments