503. A Munka Törvénykönyvéről és az óvatosságról

Édouard Philippe francia miniszterelnök (a munkaügyi miniszter társaságában) augusztus 31-én csütörtökön bemutatta azokat a munkaügyi rendeletterveket, amelyek a Munka Törvénykönyve újabb reformját tartalmazzák. Ezekről a rendeletekről a következő hetekben sokat fogunk beszélni. Most inkább csak a fogadtatás egy érdekességére hívom fel a figyelmet.

Csütörtök este nyilvánosságra hoztak egy közvélemény-kutatást, mely szerint a megkérdezettek többsége támogat az öt kulcsintézkedésből négyet (a szociális párbeszéd reformját, az üzemi szintű demokratikus döntéshozatal kiterjesztését, a projekt-alapú határozott idejű szerződés bevezetését…). Ugyanebben a mérésben viszont 58% ellenzi a jogtalan elbocsájtások után járó kártérítés mértékének maximalizálását. A felmérést a rendeletek tartalmának a pontos bemutatása előtt készítették.

Erre a felmérésre én is hivatkoztam egy reggeli interjúban. (Egyébként vasárnap találkozhatnak a beszélgetéssel a Kossuth Rádió hallgatói, bár nem ez volt a fő téma, hanem Macron külpolitikája.) Ezekből a számokból értelemszerűen arra a következtetésre jutottam, hogy viszonylag izolálható a társadalmi elégedetlenség. Azaz: nem arról van szó, hogy a társadalom egy emberként utálná a munkaügyi reform tervezett intézkedéseit.

És itt jön a fordulat, pontosabban az árnyalás. A rendelettervezetek nyilvánosságra kerülése után egy másik intézet is készített kutatást. Az adatfelvételre itt már a sajtótájékoztató után került sor. A kulcsintézkedések közül konkrétan itt is csak a kártérítési összegek maximalizálását utasítja el a többség. (A többi intézkedés itt is többséget kap, elsősorban Macron és Fillon szavazóinak köszönhetően, ami megint csak az elégedetlenség lokalizálhatóságára utal.)

Ugyanakkor utóbbi mérésből mást is ki lehet emelni. A sajtó ki is emelte. Például azt, hogy támogatja-e a megkérdezett a Munka Törvénykönyve módosítását. Átfogóan! Itt jelentős többség, 58% mondta azt, hogy nem. A megkérdezettek többsége továbbá más kérdéseknél is kifejezte kétségeit a reform hatásosságát és eredményét illetően (munkanélküliség csökkenése, versenyképesség növekedése, dolgozók munkakörülményei).

Ebből két dolog következik. Egyrészt Macronéknak az az érdekük, hogy az átfogó tiltakozással szemben a konkrét javaslatokra helyezzék a hangsúlyt, mivel azokat támogatja a többség. Másrészt pedig az elnöknek és a kormánynak alapvető érdeke, hogy eredményekkel bizonyítsák, hogy a reform hatásos. Hiba lenne azt hinni, hogy kommunikációval meggyőzhetők a hatékonyságban kételkedő megkérdezettek. Régóta mondogatom, hogy Macron csak akkor lehet sikeres, ha eredményeket szállít, és ez a mérés egy újabb bizonyíték!

A harmadik tanulság az elemzőnek és az olvasónak szól: nem mindegy, hogy egy közvélemény-kutatásból mit emelünk ki. 🙂

(Kép: pixabay.com)

Comments

comments