505. Vihar alatti csend

Forró őszre számítottunk, de a francia politikában mintha csend lenne. Macron folytatja a külpolitikai programját, folyik a munkaügyi reform, de az ellenzék mégis csendes. Nem sikerül karakteres üzenetekkel “robbantani” az évkezdetet. Bár holnap sor kerül egy szakszervezeti mobilizációra, és a radikális baloldal is aktív, bevallom, ennél sokkal nagyobb hangzavarra számítottam én is. Ehelyett a francia sajtó Irmáról ír a legtöbbet – ez a kitettség és a franciaterületeket ért súlyos károk miatt érthető is -, de belpolitikai hírrel alig találkozni Mi van itt?

Azt hiszem, a relatív csendet az ellenzék gyengesége okozza. Amikor máskor elindul az évad, a francia politikai pártok hangos “nyári egyetemekkel” nyitnak, amolyan évadnyitó szeminárium-fesztiválokkal, amelyeken mindenki – főleg a sajtó és az elemzők – fel tudja mérni, hogy hogy változtak az erőviszonyok a nyári szünetben. Olyasmi gyakorlat ez, mint nálunk a kihelyezett frakcióülések: megadják az alaphangot a közelgő időszakra.

Most azonban a szocialisták nem rendeztek ilyet (anyagi okokból), a republikánusok viszont több ilyen évadnyitót is csináltak – ki-ki a kedvenc elnökjelöltjének a rendezvényére ment. A republikánusok ugye csak decemberben választanak új elnököt, szóval nem is várható, hogy addig nagyobb lesz náluk a rend és az egység. Nem csoda, hogy a hangzavarból nem lett egységes üzenet. Talán a Nemzeti Front évadnyitója volt “szokásos” (Le Pen legalább “bejelentkezett” valamiféle üzenettel), de a belső feszültségek és a programviták miatt ott sem sikerült érdemi alaphangot adni.

Nem tudom, hogy a szakszervezetek tiltakozása mennyire lesz sikeres 12-én (a szocialisták ezer felé hullottak ebben az ügyben is, a republikánusok meg alapvetően szeretik ezt a munkaügyi reformot, így alapvetően a bal- és jobboldali radikálisok mobilizációjára kell majd figyelni). Azt sem tudom, hogy radikális baloldali pártok tüntetése 23-án mekkora lesz.

Mindenesetre Emmanuel Macronnak ez a helyzet igen kényelmes. Gyengülve, de továbbra is uralja a mérsékelt centrumot, mérsékelt ellenzéke gyenge, szemben vele pedig ott vannak a radikálisok, akiket mindig fel lehet mutatni potenciális ellenfélként, veszélyként. Ez az a bizonyos centrális erőtér francia módra, amelyről már beszéltem itt a blogon.

Macron nem áll jól, népszerűtlen, és elhasználta a politikai tőkéje jelentős részét – de ebből a szempontból nem áll rosszul sem. Nyilván célja, hogy a szocialisták és a republikánusok minél több időt töltsenek a káoszban.

(Kiemelt kép: Élysée)

Comments

comments