452. Franciapolitika: Fúj! Hörr! Anyád! Komolyan?! Na ne!

Az elmúlt hetekben, hónapokban nem egyszer kérdeztétek, hogy miért nyilatkozok minden csatornának. Miért nem válogatok a médiafelületek és az egyéb meghívások között ideológiai vagy egyéb alapon? Egyesek azt tették szóvá – nem egyszer sajnos alpári stílusban – ha nekik nem tetsző pártállású vendéget hívtam a Franciapolitika videós adásába. Itt az ideje, hogy elmondjam, minek mi az oka.

A közönség mindig a legjobbat érdemli

Néhányan tudjátok, hogy fiatalabb koromban két évtizeden keresztül bűvészkedtem. E tevékenységem egyes nyomai még ma is megtalálhatók a neten, például itt, vagy éppen itt:

Kétségkívül jobb elemző lettem, mint bűvész, s ma már a varázslás egyfajta hobbi csupán számomra. Ez tény.

De a nagy kézügyességet igénylő trükkök sokat jelentettek nekem. Megtanultam szerepelni, színpadon beszélni, felelősséget vállalni a nyilvánosság előtti megjelenésemért, mozdulataimért. És megtanultam még valami nagyon fontosat: a közönséget nem büntetjük azért, ha nem tetszik a szervező, esetleg a szervező valamilyen véleménye. A közönség minden esetben a legjobb műsorunkat, a legjobb tudásunkat, a legjobb trükkjeinket érdemli.

Elemzőként is a bűvészként megtanult alapszabályhoz tartom magam. Az EchoTV közönsége éppen olyan minőségi elemzést érdemel a francia politika rejtelmeiről, mint a Klubrádió hallgatósága; és az ATV nézői is joggal tartanak igényt az éppen olyan alapos és tisztességes tájékoztatásra, mint amilyet az M1 nézői kapnak tőlem.

Minél többekhez eljuttatni a francia politika érdekességeit, jelentőségét

Meggyőződésem, hogy amit én képviselek elemzőként, az minőségi. Amikor hibázok vagy tévedek, akkor sem rosszindulatból vagy elfogultságból teszem, és igyekszem korrigálni magam, amint lehet (lásd például itt). A francia politika megszállottjaként annak örülök igazán, ha az elemzéseim minél több emberhez eljutnak; ha minél több embernek tudom elmondani, hogy a francia politika eseményei közvetlenül érintenek bennünket, magyarokat. Merthogy igen, ami Párizsban történik, az közvetlenül érint bennünket. Ezt jobb, ha minél többen tudják!

Márpedig e fontos üzenet eljuttatásának az a módja, hogy köszönettel és tisztelettel fogadok minden meghívást a kuructól balra és a – talán még létező? – kommunistáktól jobbra. Az a helyes, ha minden egyes (média)felület – egymástól eltérő és kevés átfedést mutató – közönségét megtisztelem a legjobb tudásommal, a legjobb elemzésemmel, a legszebb mosolyommal.

Mindig igyekszem így tenni, ezt tenni. Nota bene azt sem nagyon értem, hogy miért kellene csak olyanokkal beszélgetnem, akikkel mindenben egyetértek – az elég unalmas, no meg magányos gyakorlat. Mi benne a jó? Hogy megveregethetjük egymás vállát, hogy hű, de egyetértünk?

Hogyan válogatom a Franciapolitika vendégeit?

Nagyon meglepett, amikor rájöttem, hogy egyesek már akkor elkezdik a Franciapolitika adásának egyes vendégeit kritizálni, amikor a kész műsort még nem is láthatták, még nem is hallhatták, hogy az illető mit mondott.

Mivel hívtam már liberális, konzervatív, baloldali és apolitikus vendéget is, gondolhatjátok, hogy nem értettem mindenkivel mindenben egyet. Miért is kellene? Az egyet nem értés azonban még nem ok arra, hogy bárkit is személyében támadjak, sértegessek, és elvitassam tőle a jogot, hogy elmondja a véleményét.

A továbbiakban is fogok hívni jobb- és baloldali, liberális és apolitikus vendégeket, és mindent meg fogok tenni, hogy elmondhassák, amit Franciaországról, a francia kultúráról és politikáról gondolnak. És igen, meg fogom védeni őket a nemtelen támadásoktól. Medgyessy Pétert, Ara-Kovács Attilát és Hoffmann Rózsát is.

Továbbra is nagyon fogok annak örülni, hogy itt egy téma, amelyben végre nem kell egymást gyilkolnunk, amely végre összeköt, és nem elválaszt. Épp elég tragédia, hogy a magyar belpolitikai-közéleti viták színvonala olyan, amilyen.

A Franciapolitika nem erről szól. A francia civilizáció, kultúra és örökség szeretete, tisztelete, a francia-magyar kapcsolatok erősítésének, a francia politika megértésének az igénye olyan dolog, amin kár veszekedni.

Arra ott van a belpolitika. Mindenki élje ki ott a hörgés iránti vágyát.

Comments

comments