498. Hol tart a munka törvénykönyve reformja?

Hol tart a munka törvénykönyve reformja? Miközben Macron megjárta a G20-as csúcsot, fogadta Merkelt és a német kormányt, és persze parádézott Donald Trumppal, sok minden történt belpolitikai szinten is. Az újabb ígért menekültügyi reformról, az érdekesnek ígérkező adóreformról és a költségvetési megszorításokról már korábban hírt adtam itt a blogon, most jöjjön a munka törvénykönyve!

A munka törvénykönyve reformja: Macron kiemelt ígérete

Emmanuel Macron egyik legfontosabb választási ígérete volt, hogy folytatja a 2016-os munkaügyi reform által megkezdett utat, méghozzá úgy, hogy rendeleti úton nyúl hozzá a szabályozáshoz. És nem a ciklus végén, ahogy Hollande tette. Nem ám, hanem a ciklus elején. Ez természetesen politikailag is racionálisabb, mint egy évvel a választás előtt utcára csődíteni az összes szakszervezetet…

Macron programjában tehát, még egyszer, nem egyszerűen a munka törvénykönyve reformja szerepelt. Azt is ígérte, hogy a szóban forgó reformokat rendeleti úton vezeti majd be, nem a hosszadalmas parlamenti úton. (Persze ehhez be kellett nyújtani egy felhatalmazási törvényjavaslatot, vagyis a parlament teljes kikapcsolása így sem lehetséges. A rendeleteket később ugyancsak a parlament emeli törvényerőre.)

Rugalmas biztonság – flexicurity

Macronék szándéka, hogy több rugalmasságot adjanak a cégeknek, de egyben biztonságot is a munkavállalóknak. (Csomagban gondolkodnak egyébként, hozzányúlnak a szakképzéshez, a munkanélküli segélyezéshez, a nyugdíjakhoz is.) A L’Express, illetve a France Info a törvényjavaslat kormány elé kerülésekor elég jól összeszedté, hogy melyek a legfontosabb pontok, amelyeket a munka törvénykönyve reformja során Macronék rendezni akarnak, és ezek közül a legszimbolikusabbak a következők:

  • Átalakítják a jogforrási hierarchiát. Az ágazati megállapodás nem minden esetben lesz magasabb rendű a céges megállapodásnál. (A munkaidő ügyében ezt már Hollande-ék is meglépték. Ennek a kiterjesztése következik most, ugyanakkor meghatároznák, hogy milyen témákról kötelező ágazati szinten dönteni.)
  • Akár a munkaadó is kezdeményezhetne céges szavazást a kollektív megállapodásról (nemcsak a szakszervezetek), legalábbis ez volt Macron ígérete.
  • A zaklatásos és diszkriminációs eseteket, a munkaadó súlyos hibáját kivéve legkisebb és legnagyobb kártérítési összegeket is meghatároznak a jogtalan elbocsájtások áldozatainak a munkaügyi perekben.
  • Átalakítanák azokat a szempontokat, amelyek alapján a bíróság a nemzetközi cégek elbocsájtásait elemzi.
  • Tovább könnyíthetik a vasárnapi munkavégzést.
  • Az éjszakai, kockázatos vagy ismétlődő munkákat végző munkavállalók a Hollande-ciklus óta nyugdíjkedvezményt kapnak egy pontrendszer alapján, ezt a rendszert egyszerűsítik.
  • Ebben a törvényjavaslatban szerepel egy nem idetartozó, de fontos dolog is: eltolják egy évvel a személyi jövedelemadó forrásadóként levonását (a polgár most a bruttó fizetését kapja, és takarékoskodik az adófizetésig).
A módszer: egyeztetés a szociális partnerekkel, aztán rendeletek

Az sem utolsó dolog, hogy a kormánytöbbség nagyon fegyelmezett ebben a kérdésben: a bizottsági szakaszban éppen 0%-ban fogadtak be ellenzéki módosítókat… A felhatalmazási törvénytervezet hamarosan a Szenátus elé kerül, a Nemzetgyűlés már elfogadta.

A reformmal kapcsolatos egyeztetések ettől függetlenül egész nyáron folynak. Így persze még sok minden változhat. Maguk a rendeletek is csak augusztus végén jönnek, s az egész véglegesítésére szeptember végéig kerülhet sor. Úgy tűnik, hogy – egyelőre legalábbis – az egyeztetések érdemiek. Bár a radikális baloldali CGT szakszervezet szeptember 12-ére megmozdulást szervez, a másik radikális szakszervezet, a Force Ouvrière (FO) egyelőre konstruktívnak mutatkozik.

A munkaadók (konkrétan a Medef) viszont azért elégedetlenek, mert szerintük nem megy elég messze a reform. Nyilván ez is változhat, de most ezek a pozíciók, amelyeket osztani kell, hiszen a nyomásgyakorlás létező tárgyalási technika. Az elmúlt napokban szivárogtak olyan hírek (pl. a KKV-kra vonatkozó esetleges új szabályok kapcsán), amelyek arra engednek következtetni, hogy az egyelőre békés szakszervezetek – befolyásukat féltve – akár még fel is idegesíthetik magukat.

Egyébként ahogy a Hollande-reform esetében, a szakszervezetek politikai önérdeke itt is fontos lesz. Érdemes figyelni. Ha a munkavállaló közvetlen szavazáson demokratikusan dönthet, a szakszervezet kihagyásával, könnyű belátni, hogy az a szakszervezetnek nem jó. Lehet, hogy a munkavállalónak jó lehet (ha a titkosság garantált, és nincs megfélemlítve), de hogy a szakszervezetnek rossz, az egészen biztos.

P.S.

A dolgoknak külön izgalmas pontja, hogy a törvényjavaslatot hivatalból képviselő Muriel Pénicaud munkaügyi miniszterig, a Business France egykori igazgatójáig is elérhet az a nyomozás, amely Macron tavalyi Las Vegas-i utazásának szervezése miatt – illetve a közbeszerzés hiánya miatt – indult.

(Kiemelt kép: egy tavalyi CGT-plakát a munka törvénykönyve akkori reformja ellen)

Comments

comments